Az alkalmazástól függően a műanyagok különböző típusú sugárzásokkal érintkezhetnek, amelyek bizonyos körülmények között hatást gyakorolhatnak a polimerekre. Az elektromágneses sugárzás spektruma a normál napfényben hosszabb hullámhosszú rádióhullámoktól a rövid hullámhosszú UV-sugárzáson át a rendkívül rövid hullámhosszú röntgen- és gammasugarakig terjed. Minél rövidebb a sugárzás hullámhossza, annál nagyobb a műanyag károsodásra való érzékenysége.
Az elektromágneses sugárzás a látható fényt, a rádióhullámokat, a gamma- és a röntgensugárzást magában foglaló sugárzási forma, amelyben az elektromos és a mágneses mező egyidejűleg változik. A disszipációs tényező fontos jellemző, amelyet figyelembe kell venni olyan helyzetekben, amikor a műanyagok potenciálisan ki lehetnek téve ilyen elektromágneses hullámoknak. Azt írja le, hogy a műanyag milyen arányban képes elnyelni az energiát - más néven a polimer sugárzáselnyelését. Különös figyelmet kell fordítani a magas disszipációs tényezővel rendelkező műanyagokra, mivel ezek kevésbé alkalmasak a nagyfrekvenciás és mikrohullámú szigetelő alkalmazásokban való felhasználásra. A következő műanyagoknak bizonyítottan nagyobb az elektromágneses sugárzással szembeni ellenállóképességük:
Az ionizáló sugárzás olyan részecskékből áll, mint a röntgen- vagy gammasugárzás, amelyeknek elegendő energiájuk van ahhoz, hogy ionizációt okozzanak abban a közegben, amelyen áthaladnak. Ionizáció akkor következik be, amikor a szorosan kötött elektronok eltávolodnak egy atom pályájáról, és az atom töltötté válik. A polimerek sugárzási technológiájának megértése szükséges lehet az orvosi diagnosztikában, a sugárterápiában, a tárgyak sterilizálásában és a diagnosztikai műszerekben, valamint a radioaktív és egyéb sugárzó környezetben történő alkalmazásokhoz. A nagy energiájú sugárzás ezekben az alkalmazásokban gyakran vezet a polimer nyúlási jellemzőinek csökkenéséhez és törékenységének kialakulásához.
A műanyag élettartama a teljes elnyelt sugárzás mennyiségétől függ. Az olyan anyagok, mint a PEEK és a poliimid jó ellenállást mutatnak a gamma- és röntgensugárzással szemben. Ezzel szemben a PTFE és a POM nagyon érzékeny, ezért kevésbé alkalmasak olyan alkalmazásokra, amelyek sugárzásnak való kitettséggel járnak.
Az alábbi ábra áttekintést nyújt, hogy melyek a leginkább sugárzásálló polimerek az Ensinger portfóliójában. Itt megtekintheti a sugárzásálló műanyagok teljes listáját, és összehasonlíthatja például a PEEK sugárzásállóságát a PTFE sugárzásállóságával. A műanyagok sugárzásállóságára vonatkozó információk csak viszonyítási pontként tekinthetők, mivel különböző paraméterek együttesen meghatározó szerepet játszanak (geometria, dózisteljesítmény, mechanikai igénybevétel, hőmérséklet vagy környezeti közeg). Mindig ajánlott az adott alkalmazáshoz tartozó tényleges vizsgálat.
Az időjárási hatások, de különösen az UV-sugárzás a kültéri alkalmazásokban negatívan befolyásolhatják a műanyagok optikai és mechanikai tulajdonságait. A műanyagok fekete színezése jó védelmet nyújt az időjárás hatása ellen. Egyébként a fluorozott polimerek anyagcsoportja, mint például a PTFE és a PVDF, természetes állapotukban különösen jó UV-stabilitást mutatnak. Kattintson ide, ha többet szeretne megtudni ...
