Kromatográfiás rendszerek elosztóblokkjai a biofeldolgozásban

A vegyipari folyadékkezelő berendezések gyártása során gyakran van szükség olyan alkatrészek megmunkálására, amelyek a folyadékáramlás szabályozása érdekében a folyadékkezelő rendszer alkatrészei között kapcsolódási pontként működnek. Ezeket az "elágazó alkatrészeket" általában elosztóblokkoknak nevezik, és gyakran láthatók a biofeldolgozáshoz használt kromatográfiás rendszerekben. Ideális esetben átlátszóak a folyadékáramlás ellenőrzése érdekében. Kiváló kémiai ellenállással kell rendelkezniük, hogy ne módosíthassák vagy juttathassanak kioldódó vegyületet vagy vegyi anyagot a kezelt folyadékba. Az orvosi vagy biofarmáciai iparban a különleges további teljesítményigények megkövetelhetik azt is, hogy az anyag gammastabil legyen sterilizálási célokból. A polikarbonátok és az akrilok évek óta a fő alapanyagok, azonban a vegyi ellenállóképesség gyakran hiányzik időnként. A poliéterimidek (PEI) biztosítják ezt a további szükséges vegyszerálló képességet, de a polimer mély borostyánszínűsége miatt elveszítik az átlátszóságot.

Ebben a biofarmáciai feldolgozóiparban történő alkalmazásban további követelmény volt, hogy a 45 kGy sugárzásnak való kitettség után az elosztótömb legyen tiszta és gammastabil. A gyártó által korábban kipróbált polimerek bizonyos vegyi anyagok jelenlétében keresztkötést mutattak, és molekuláris szinten tovább változtak, ami a sugárzásnak kitett anyag fizikai megjelenésének, valamint kémiai és mechanikai tulajdonságainak megváltozását okozta, csökkentve ezzel az alkatrész funkcionalitását és élettartamát. Aggodalomra adott okot az is, hogy a műanyagban lévő kioldódó anyagok, mint például a biszfenol A, milyen mértékben kerülhetnek át a technológiai oldatokba. Rendkívül fontos volt egy olyan anyag kiválasztása, amely stabil a feldolgozófolyadékokkal való érintkezés során, valamint a kémiai stabilitás megőrzése a gammaexpozíció után.