Kompozit robotkar

Ebben az esettanulmányban a Loson és az Ensinger dolgozott együtt az élelmiszer-csomagoló sorokban használt Delta robotban használt robotkar teljesítményének javításán. Ezeket a gyors és precíz gépeket gyárakban használják komissiózásra és csomagolásra. Gyorsaságuknak köszönhetően egyes esetekben akár 300 mozdulat/perc is elérhető.

A szénszállal (ebben az esetben epoxi mátrixban lévő szénszálas szövetből) erősített műanyagból készült alkatrészeket úgy tervezik és gyártják, hogy csökkentsék a súlyt és a tehetetlenséget, de megfeleljenek a kiváló minőségű fémötvözetekre jellemző mechanikai tulajdonságoknak. Bár a könnyű súly az egyik fő célkitűzés, a szénszál-erősítésű műanyag alkatrészek és más mechanikai alkatrészek összekapcsolásához nehézfém (acél, alumínium vagy bizonyos esetekben titán) betéteket kell használni. A szénszálak előnyei ezért részben csökkennek.

Az 1. ábra egy élelmiszeripari csomagológéphez való robotkart mutat. A 300 g össztömegből több mint 80 g (27 %) az alumíniuminzertek aránya. Ezért az alkatrész súlyának csökkentésére (a tehetetlenség csökkentésére) irányuló célkitűzés részben elmarad. Kemény környezetben, ahol agresszív savakat/bázisokat használnak tisztítási célokra (pl. élelmiszer-csomagoló sorokban), nagy a sókorrózió vagy a galvánkorrózió kockázata ennél a konfigurációnál.

Alumínium

Az ötlet lényege, hogy az alumíniumból (vagy más fémből, tehát még nehezebb anyagból) készült betétet nagy teljesítményű polimerrel helyettesítik, hogy csökkentsék a súlyt, csökkentsék a korrózió kockázatát, és ugyanakkor garantálják az alkalmazás által megkövetelt magas mechanikai teljesítményt.
A fémbetéteket általában kétkomponensű epoxiragasztóval ragasztják a kompozit alkatrészekhez, vagy közvetlenül a kompozit vázba építik be, kötőanyagként a polimer mátrix gyantáját használva.
Sajnos a szakirodalmat áttekintve a polimer betét és a kompozit alkatrész közötti kötésszilárdság nem garantálja az azonos szintű tapadást, ahogyan azt például az 1. táblázatban láthatjuk. Ez a grafikon azt mutatja, hogy a különböző hőre lágyuló polimerek ragasztásával történő kapcsolat nyírószilárdsága általában jóval a 6 MPa küszöbérték alatt van, amelyet általában a "szerkezeti" kötés minimumának tekintenek.

1. táblázat: Nyírószilárdság különböző kötésű polimerek esetében
Egy ilyen tisztán mechanikai alkalmazáshoz maximális mechanikai szilárdságú anyagokra van szükség, valamint fontos az anyag jó siklási tulajdonsága (a súrlódás miatt az exponált betétrészen), így a választás a részben kristályos, nagy teljesítményű hőre lágyuló polimerek felé tereli a választást.
A mechanikai tulajdonságok és a merevség szempontjából az üveggel töltött anyagok lennének az első választás, de gyakori csúszás és súrlódás esetén a párba állított anyagok kidörzsölik és bizonyos esetekben túl ridegek lehetnek ahhoz, hogy ellenálljanak az ilyen alkatrészekre jellemző gyakori és gyors forgó mozgásnak (amely az ütésekhez hasonlóak).
A csúszásra optimalizált kenőanyagokat, például grafitot vagy PTFE-t tartalmazó anyagok rontanák a CFRP és az epoxi mátrix közötti tapadást.
A TECAPEEK natural-t választották a mechanikai tulajdonságok, a csúszási viselkedés és a tapadási lehetőségek közötti ideális egyensúly elérése érdekében.

Mint mindig, amikor egy fémet műanyaggal helyettesítünk, az alkatrésztervezést elemezni kell, és az új anyaghoz kell igazítani. Azonosítani kell a lehetséges kritikus szempontokat, például a tűréseket, a szerkezeti kialakítást és a csatlakozásokat.

Az epoxik tapadása a PEEK-hez mindig sokkal alacsonyabb, mint a fémhez. A 2. sz. táblázat például a PEEK a PEEK-en való ragasztást mutatja be különböző felületkezelésekkel és különböző körülmények között. Ez aláhúzza a ragasztott polimerfelületek gyenge teljesítményét.

A szálerősítésű műanyagból készült robotkar esetében a betét eredeti kialakítása nem eredményezte az alkatrész biztonságos rögzítését a CRFP mátrixhoz. Ezért fennállt a betét és a kar közötti relatív forgás veszélye.
A ragasztó alacsony teljesítményének leküzdése és az alkatrészek relatív elfordulásának elkerülése érdekében mechanikus kapcsolatot terveztek és gyártottak a TECAPEEK natural betét és a szénszálas kompozit alkatrész között. Amint az a 2. sz. rajz keresztmetszete mutatja, a TECAPEEK betétbe néhány bemetszést készítettek, hogy a laminálási folyamat során biztonságosan be lehessen építeni a szénszálas kompozit alkatrészbe. A betétek bemetszéseit teljesen kitöltik a laminált kompozit anyaggal, hogy elkerüljék a két alkatrész relatív elfordulását.

1. sz. rajz - Eredeti alumínium betétkialakítás: a kerek külső formával a fém és a szénszál közötti tapadást kizárólag a kötési szilárdság viseli.
2. sz. rajz - Külsőleg megmunkált bemetszésekkel ellátott betét a szálmátrixhoz való további mechanikai kapcsolódás érdekében, a nem kívánt forgás elkerülése érdekében.
A képek az eredeti alkatrész és az új robotkar összehasonlítását mutatják, ahol az alumíniumbetétet egy TECAPEEK betét váltotta fel.
Alumínium inzert
TECAPEEK natural inzert

Az eredeti karhoz képest teljesen csereszabatos megoldás lett kifejlesztve. Az alkatrész következő fejlesztéseket hajtották végre:

  • Nagy teljesítményű műanyagból (TECAPEEK natural) megmunkált betétek használata, ami az alumínium betétekhez képest növeli a szerelvény teljesítmény/tömeg arányát.
  • Az alkatrész kialakításának továbbfejlesztése, beleértve a megmunkált bemetszéseket, amelyeket a laminálási eljárás során közvetlenül a kompozit mátrixszal töltöttek fel, a ragasztó használatának elkerülése érdekében. Ezzel a megoldással elkerülhető az alkatrészek nem kívánt relatív elfordulása.
  • Védelem a galvanikus és kémiai korrózió ellen a fémek hiányának köszönhetően.

 

Ezzel a megoldással az alkatrész össztömege 15%-kal tovább csökkent, ami elméletileg lehetővé teszi a Delta robot gyorsabb és biztonságosabb működését az alacsonyabb tehetetlenségi nyomatéknak köszönhetően.

 

A Loson s.r.l. vállalat a CFRP (szénszál-erősítésű polimer) technológián alapuló polimer mátrixú kompozitokat használó projektek és termékek fejlesztésére szakosodott. A repüléstechnikai és űrhajózási szegmensből kiindulva know-how-jukat a nagy teljesítményű alkalmazások ipari automatizálási technológiájára is átvitték.